Zarándok GYIK

Miért zarándokolunk?

Boldogságra vágyunk, és mi, akik zarándokolunk, ezt itt találjuk meg. Ha nem is mindig éppen a közösen eltöltött hét napban, de ezen keresztül. A zarándoklat segít nekünk kapcsolódni, kapcsolatban lenni. Segít kapcsolódni egymáshoz, magunkhoz, a saját életünkhöz, a minket teremtő Atyához.

A zarándoklaton testünk, lelkünk mozgásban van. Segítség, hogy hátrahagyjuk életünket, és magaslatról nézzünk rá. Így a hegyről olyan dolgokat ismerünk fel és élünk meg, amik segítenek később, amikor visszakerülünk megszokott helyünkre.

Az évek során közösség formálódott belőlünk. Ebben a közösségben támogatjuk egymás életét. Szeretettel hívunk Téged is, legyünk mi is kapcsolatban; járjunk együtt az úton!

Miért kérjük, hogy az elejétől a végéig vegyél részt a zarándoklaton?

Mindennek, ami az életünkkel kapcsolatos, íve van. Megfoganunk és megszületünk; megszületünk és meghalunk; belélegzünk és kilélegzünk; reggel felkelünk és este lefekszünk; dobban a szívünk és elernyed. Ezt nem mi találtuk ki, kaptuk. A zarándoklatnak is íve van: elindulunk és megérkezünk, és közben az úton közösséggé formálódunk.

A mai világ folyamatosan rángat minket. A zarándoklaton ebből is kilépünk, menet közben lelassulunk, befogadóvá válunk. Olyanok vagyunk, mint az az ember, akiről Máté ír (Mt 13,44): „A mennyek országa hasonlít a szántóföldben elrejtett kincshez. Amikor egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet.”

Többen évről évre megtesszük az utat. Ha más fontos dolgod van, add oda magad egészen annak, és gyümölcse lesz! Ha velünk tartasz, add magad egészen az útnak, és ennek is gyümölcse lesz! Éld meg minden nehézségét, örömét!

Miért tartunk csendes szakaszokat?

A zarándoklaton az imádság terében járunk. Az út során a közös imádság egyre bensőségesebbé válik, utat enged a lelki közösségnek, vagy ahogy Nagy Szent Gergely fogalmazott: „Istenben való elpihenésnek”. Az út során naponta két alkalommal csendes imának is van saját ideje. Az ima ideje alatt jóváhagyjuk Isten bennünk élő jelenlétét és tevékenységét. A csend felhozhat tudatodba mélyen elrejtett érzelmeket, ekkor figyelmed és szíved messze járhat.

Ha szíved kószál és szenved, vidd vissza óvatosan a helyére, és helyezd gyengéden a te Istened jelenlétébe. És ha soha semmi mást nem csináltál egész életedben, csak a szívedet hoztad vissza s helyezted ismét Isten jelenlétébe, - bár újra meg újra elszaladt, miután visszahoztad, akkor már nem éltél hiába, akkor életed beteljesedett. (Szalézi Szent Ferenc)

Miért nem használunk mobiltelefont?

A mi zarándoklatunkon közösségben megyünk, a természetben járunk, az otthoniakat szívünkben, imáinkban hozzuk magunkkal. Tapasztalatunk szerint ez a szünet kapcsolatainknak is jót tesz. Aki szeret, az biztosan meg fogja érteni ezt az elhatározásodat.

A zarándoklat elkülönített része az életünknek, az Atya számára különítjük el. Tapasztalatunk szerint Isten ezt az időt mindig elfogadja és megajándékoz valami olyasmivel, amire szükségünk van. Azért nem használunk telefont, hogy arra a valakire tudjunk figyelni, aki mindennél jobban szeret és ismer bennünket. A Szentlélek csöndes és finom, ha mással foglalkozom, nem hallatszik a szava a szívemben.

Miért nem nézzük meg a helyi nevezetességeket?

Ezen a zarándoklaton nem az értelmünkkel, hanem a lényünkkel szeretnénk Teremtőnk felé fordulni. Azért indulunk útra, mert a boldogságra vágyunk és nem azért, hogy ismereteket gyűjtsünk. Természetesen örülünk a sok-sok szépnek és jónak, amivel út közben találkozunk. Zarándoklatunkon ennél az örömnél meg is maradunk, nem gyűjtünk ismereteket, inkább megéljük azt, ami van. A kialakított egyenletes napi ritmus és a környezet változásának dinamikája önmagában érdemes a figyelemre, más módon nem megtapasztalható élmény.