Benedictus misericors életre szóló példái 2017 július 10-én

Az irgalmasság szívből fakadó érzület. Érzékelhető jelekben nyilvánul meg: jócselekedetek teszik fel- és megfoghatóvá. Akiben él ez a készség, az tettre kész. Szent Benedek jóakaratú készenléte a saját és a vele találkozók életében hatékony fordulatot eredményez. Határozott és meghatározó döntései életre szóló és életre szólító példák.

Egy törékeny edény

A Benedek dajkája által kölcsönkért búzatisztító eszköz (capisterium) véletlenül eltörött és két darabra esett szét (in duabus partibus) diabolikusan. A dajka kár fakasztotta heves sírására a kegyes és jámbor (religiosus et pius) Benedek könnyek közt mondott imával válaszolt miután „mélységes részvéttel telt el iránta” (compassus). Az együtt érző imádság hatására helyreállt az edény (vas) épsége. Ez a szeretetteljes jóvátétel a dajkát megvigasztalta (consolatus). Ez az enfidei példa a mélyről fakadó és közvetlenül ható irgalmasság egészséget megújító gyakorlatát írja körül szimbolikusan. Ez az edény a templom ékességévé lett. Az irgalmasságnak ezt a jelét bárki úgy tekintheti, „mint az oltár szent edényét (vasa sacrata).” (RB 31:10)

Még egy törékeny edény

Az elfajult életű vicovaroi közösség tagjai elszabadult életük védelmében a szerzetesi élet fegyelmét képviselő Benedek életére törtek: borába mérget kevertek. Az asztali áldás részeként Benedek az életadó kereszt jelével fogadta az italt tartalmazó edényt (vas), mire az széttört. Benedek erre „szelíd (placido) tekintettel, nagy lelki nyugalommal” kérte, tettük után „irgalmazzon” (misereatur) nekik a mindenható Isten. Az élete ellen cselekvőkért megbocsátó irgalmat kérő Benedek a példaadó ember, Szent István diakónus nyomán (ApCsel 7:60) az isteni példát, Jézus Krisztust követi (Lk 23:34).

Egy újabb edény

Egyszer egy fiú ura megbízásából bort vitt a montecassinoi monostorba kettő, palacknak nevezett edénykében (vascula). Az egyiket elvitte, a másikat elrejtette – diabolikusan, mondhatnánk. Isten embere, aki előtt semmi sem maradt titokban, figyelmeztette (1) a fiút, hogy vigyázzon (2), ne igyon az elrejtett palackból, hanem bánjon vele óvatosan (3). Visszatértében így járt el a fiú, és egy kígyó csusszant ki a palackból. Erre a fiú elrettent a rossztól, amit tett. Benedek háromszoros jóindulata – irgalmassága – megvédte a fiút: eltérítette a rossztól, megtérítette a jónak. Isten embere hozzáállásának életfordító hatását már a példás történet elején megtudtuk: a fiú végül szerzetes (conversum) lett és a közösség felszabadult, vidám (Exhilaratus) tagja. Benedek, a tiszteletreméltó atya elsőbbséget ad az irgalomnak (RB 64:10), kerülve a túlzást, hogy „míg alaposan meg akarja tisztítani a rozsdától, el ne törje az edényt (vas).” (RB 64:12)

Egy el nem törő edény

A campaniai éhínség idején a hegyi monostor éléskamrájában csak egy kevéske olaj maradt egy üvegedényben (in vitreo vase). A környékbeliek kérésére az Úr embere, Benedek elhatározta: „a földön mindent odaad, hogy az égben mindent megtarthasson,” azaz az irgalmasság testi cselekedetét gyakorolva (Mt 25:35) teszi teljessé a szerzetesközösség életét az evangélium vezetésével, hiszen Jézustól megtanulta: „Keressétek először Isten országát és annak igazságát, és mindezek hozzáadatnak nektek.” (Mt 6:33; RB 2:35) Mivel a gondnok nem teljesítette Benedek adományozási döntését, Isten embere kidobatta az ablakon az olajtartót. Az üvegedény a szirt egyik sziklájára zuhant, de nem tört össze, az olaj sem ömlött ki. Az Úr embere visszahozatta és átadatta a kérelmezőnek. A kétkedő, kishitű és engedetlen testvér megfeddése után Isten szolgája a közösséggel imádságba merült, s közben egy üres hordó túlcsordulóan megtelt olajjal. A szóeredet tekintetében rokon olaj (elaion), részvét (eleosz), és hogy könyörületet gyakorlok (eleeó), arról tanúskodik, hogy az irgalmasságnak nincs mértéke, mérhetetlen és mértéktelen, nem sok vagy kevés, hanem egyszerűen csak vagy van, vagy nincs. Azonban inkább legyen! Uram irgalmazz, Krisztus kegyelmezz! Kürie, eleészon! (Mt 15:22; 17:15; 20:30.31) Isten irgalma kétségtelenül kényszeríthetetlen és korlátozhatatlan. Az, hogy „a szinte teljesen üres üvegedény helyébe Benedek olajjal telt hordót adott vissza”, azt hangsúlyozhatja, hogy az istenfélőknek semmi sem hiányzik (vö. Zsoltár 33:10; RB 2:36). „Boldog ember, aki féli az Urat […] Gazdagság lesz házában és bőség […] könyörületes, irgalmas és igazlelkű. Aki könyörül és ad másoknak, jó sora lesz annak, aki az igazsághoz szabja tetteit.” (Zsoltár 111; PhZs II. 982. o. Július 11.) Az irgalmasság megkülönbözteti, mi a helyes és igaz cselekedet, illetve mi nem az.

Vízvétel és életvitel

A subiacoi monostor körüli monostorok közül az egyik egy hegy tetején állt, és bajos volt a szerzeteseknek vízhez jutniuk. Megkeresték problémájukkal Benedeket. Miután megvigasztalta őket, Isten embere Placidus társaságában felment a sziklás hegyre, ahol hosszas imádkozás után megjelölte, hol fakad majd víz. Isten erejével így vette le a terhet a testvérek válláról. A történet sorai zsoltárokat visszhangoznak. „Irgalmadban vigasztalj meg” (118:76a). „[…] bőven adott inni az áradó forrásból. Patakot fakasztott a sziklából, és lezúdult a sok víz folyamként” (77:15b.16). „Adjanak hálát irgalmasságáért az Úrnak, az emberekért művelt minden csodatettéért; mert a szomjazónak vizet adott” (106:8.9a). „[Isten] a sziklából bőséges vizet fakaszt, s a kőszirtből forrásokat. Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem nevednek adj dicsőséget irgalmadért és hűségedért!” (113:8.9)

Vízmeder és életalakítás

Egy gót szerzetes bozótvágójának a pengéje buzgó kertépítés közben lerepült a nyélről és a vízmederbe esett. A gót elveszettnek hitte a kertalakító eszközt és szerzetesélete alakulását is. Értesült erről Benedek, Isten embere, aki csodás módon visszaadta a kert- és immár életalakító eszközt a gót szerzetesnek, hogy dolgozzon tovább a feladatán, és ne szomorkodjék. A munkájában és életalakításában megfeneklett gót szerzetes talán így imádkozott: „Bőséges irgalmadban hallgass meg engem, segíts meg hűséged szerint! Emelj ki az iszapból, hogy el ne süllyedjek […]” (Zsoltár 68:15)

Vízmerítés és életmentés

Egyik nap Placidus a tóhoz ment vizet meríteni. Vigyázatlansága miatt a vízmerítő edény (vas) a vízbe esett és maga is utána. A hullám gyorsan elsodorta. Benedek Maurus testvért küldte sietve Placidus mentésére. Maurus engedelmeskedve Benedek parancsának szárazföldre segítette Placidus testvért. A csodás mentést és megmenekülést értelmezhetik a zsoltárok. Az Úr „kinyújtotta kezét a magasból, és megfogott engem, kiemelt az áradó vizekből (17:17). „Bőséges irgalmadban hallgass meg engem, segíts meg hűséged szerint! Ne sodorjon el a vizek árja, ne nyeljen el a mélység” (68:15a.16). „Elsodortak volna minket a vizek” (123:3). „Nyújtsd ki kezed a magasból, ments ki a hatalmas vizekből” (143:7ab).

mindössze öt darab

A campaniai éhínség idején a hegyi monostor éléskamrájában nem volt már búza, és kenyér is alig; a testvérek „mindössze öt darabot találtak”. Ez a helyzet egyfelől a kenyérszaporítás alkalmát idézi fel (Mt 14:17), másfelől a hegyi beszédet: „ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek […] Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd törődik magával!” (Mt 6:25.34) Másnap kétszáz véka zsákolt lisztet találtak a monostor kapuja előtt a mindenható Isten gondoskodó irgalmából. Az Istennek hálát adó testvérek megtanulták: nem szabad kételkedniük. A jócselekedetek egyik eszközéről szólva: „Isten irgalma felől soha kétségbe ne essél.” (RB 4:74) Isten „mennyei kenyeret adott nekik […] ételt küldött nekik bőséggel” (Zsoltár 77:24b.25b). „Adjanak hálát irgalmasságáért az Úrnak, az emberekért művelt minden csodatettéért; […] az éhezőket eltöltötte minden jóval.” (Zsoltár 106:8.9b)

kegyelem

Az érett Benedekről mindezt leírhatta Nagy Szent Gergely a dialógusok második könyvében. Az érett Benedek mindezt leírhatta a Krisztust közösségben követni kívánó szerzetesek számára megfogalmazott Regulában. Mert maga is megtapasztalta isten irgalmasságát a kísértés idején, amikor majdnem elhagyta a pusztaságot. Amikor ebben az állapotban „hirtelen rátekintett az égi kegyelem (superna gratia respectus), és magához tért”, Benedek megtudta, megtanulta és egy életre megjegyezte az irgalmasságról, hogy ez a kincsünk cserépedényben van jól láthatóan: „ez a rendkívüli erő Istené, és nem a miénk.” (2Kor 4:7) Miként Máriára (Lk 1:48; respexit), rátekintett Benedekre is az égi kegyelem, ahogy az újszülött Keresztelőre is (Lk 1:78; ex alto). A Magnificat hátterében Hanna alakja és neve, a Benedictus hátterében János (Yohhanan) alakja és neve jelentős. Nevük, istenfélő életük és tanúságtételük Isten kegyelmében, könyörületében, irgalmában gyökerezik.

Benedek ifjúkori tapasztalata egy életre szól, és egy életre szólít Isten irgalmából. Isten irgalmas szava a Zsoltárokon és az Evangéliumon keresztül Benedek egyéni és közösségi történetének tapasztalatát az üdvösség történetének medrébe ágyazza.

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Tóta Péter Benedek