Miért zarándokolunk?
Boldogságra vágyunk, és mi, akik zarándokolunk, ezt itt találjuk meg. Ha nem is mindig éppen a közösen eltöltött hét napban, de ezen keresztül. A zarándoklat segít nekünk kapcsolódni, kapcsolatban lenni. Segít kapcsolódni egymáshoz, magunkhoz, a saját életünkhöz, a minket teremtő Atyához.
A zarándoklaton testünk, lelkünk mozgásban van. Segítség, hogy hátrahagyjuk életünket, és magaslatról nézzünk rá. Így a hegyről olyan dolgokat ismerünk fel és élünk meg, amik segítenek később, amikor visszakerülünk megszokott helyünkre.
Az évek során közösség formálódott belőlünk. Ebben a közösségben támogatjuk egymás életét. Szeretettel hívunk Téged is, legyünk mi is kapcsolatban; járjunk együtt az úton!
Kik szervezik a zarándoklatot?
A zarándoklat szervezői magánemberek, maguk is a részvételi díjat befizető zarándokok az úton. Az évek alatt szoros közösséggé formálódtunk, a jelentkezők csapatát tükrözve vegyes korosztályból és élethelyzetből. A legtöbben már sok-sok éve járjuk ezt az utat, bátran rábízhatod magad bármelyik felelősre.
Sokat jelent számunkra Cirill főapát és rendtársai jelenléte, de fontos tudnod, hogy zarándoklat alkalmi civil társaság, melynek jelentkezéseddel, önkéntes felajánlásoddal, odaszánt időddel Te is részese vagy. A zarándoklat lebonyolításához nincs külön háttércsapatunk, az éppen sofőri szolgálatot vállalók segítik a napi bevásárlást, a reggeli és ebéd elkészítésében pedig minden nap részt vesz néhány kiscsoport.
Miért ennyibe kerül a zarándoklat?
Az összegyűjtött pénzből közösen kifizetjük a szállást, füzeteket, pólókat, autóbérlést; megvásároljuk az ennivalót, és megtankoljuk a kísérő járműveket. Erre az egészre pedig rájön még az ÁFA.
A bencés rend több helyszínen jelentős kedvezménnyel támogatja a zarándoklatot, az ennek révén esetleg megmaradó pénzből szükség esetén (pl. nagy családoknak) kedvezményt tudunk adni a részvételi díjból, és a felkészülés költségeit is fedezni tudjuk.
Miért kérjük, hogy az elejétől a végéig vegyél részt a zarándoklaton?
Mindennek, ami az életünkkel kapcsolatos, íve van. Megfoganunk és megszületünk; megszületünk és meghalunk; belélegzünk és kilélegzünk; reggel felkelünk és este lefekszünk; dobban a szívünk és elernyed. Ezt nem mi találtuk ki, kaptuk. A zarándoklatnak is íve van: elindulunk és megérkezünk, és közben az úton közösséggé formálódunk.
A mai világ folyamatosan rángat minket. A zarándoklaton ebből is kilépünk, menet közben lelassulunk, befogadóvá válunk. Olyanok vagyunk, mint az az ember, akiről Máté ír (Mt 13,44): „A mennyek országa hasonlít a szántóföldben elrejtett kincshez. Amikor egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet.”
Többen évről évre megtesszük az utat. Ha más fontos dolgod van, add oda magad egészen annak, és gyümölcse lesz! Ha velünk tartasz, add magad egészen az útnak, és ennek is gyümölcse lesz! Éld meg minden nehézségét, örömét!
Miért tartunk csendes szakaszokat?
A zarándoklaton az imádság terében járunk. Az út során a közös imádság egyre bensőségesebbé válik, utat enged a lelki közösségnek, vagy ahogy Nagy Szent Gergely fogalmazott: „Istenben való elpihenésnek”. Az út során naponta két alkalommal csendes imának is van saját ideje. Az ima ideje alatt jóváhagyjuk Isten bennünk élő jelenlétét és tevékenységét. A csend felhozhat tudatodba mélyen elrejtett érzelmeket, ekkor figyelmed és szíved messze járhat.
Ha szíved kószál és szenved, vidd vissza óvatosan a helyére, és helyezd gyengéden a te Istened jelenlétébe. És ha soha semmi mást nem csináltál egész életedben, csak a szívedet hoztad vissza s helyezted ismét Isten jelenlétébe, – bár újra meg újra elszaladt, miután visszahoztad, akkor már nem éltél hiába, akkor életed beteljesedett. (Szalézi Szent Ferenc)
Mi van, ha nem vagyok katolikus?
Ha van kedved, bátran gyere velünk, nem válogatunk a jelentkezők között felekezeti alapon (sem), minden évben vannak más közösségekből érkező társaink.
Mivel a bencések, a házigazdáink és szervezők többsége katolikus, alapvetően ez határozza meg a közösség megélésének és a közös imádságainknak a formáit, de természetesen senkit nem kényszerítünk ezekre a lelkiismerete ellenében, és bízunk benne, hogy például a közös csendek vagy a zsolozsmázás évezredes, zsoltárokra épülő gyakorlata számodra is befogadhatók lesznek.
Szeretettel ajánljuk figyelmedbe a korábbi évekből származó beszámolókat, például református vagy evangélikus szemszögből.
Miért kérjük, hogy ne használj mobiltelefont?
A mi zarándoklatunkon közösségben megyünk, a természetben járunk, az otthoniakat szívünkben, imáinkban hozzuk magunkkal. Tapasztalatunk szerint ez a szünet kapcsolatainknak is jót tesz. Aki szeret, az biztosan meg fogja érteni ezt az elhatározásodat.
A zarándoklat elkülönített része az életünknek, az Atya számára különítjük el. Tapasztalatunk szerint Isten ezt az időt mindig elfogadja és megajándékoz valami olyasmivel, amire szükségünk van. Azért nem használunk telefont, hogy arra a valakire tudjunk figyelni, aki mindennél jobban szeret és ismer bennünket. A Szentlélek csöndes és finom, ha mással foglalkozom, nem hallatszik a szava a szívemben.
Miért nem nézzük meg a helyi nevezetességeket?
Ezen a zarándoklaton nem az értelmünkkel, hanem a lényünkkel szeretnénk Teremtőnk felé fordulni. Azért indulunk útra, mert a boldogságra vágyunk és nem azért, hogy ismereteket gyűjtsünk. Természetesen örülünk a sok-sok szépnek és jónak, amivel út közben találkozunk. Zarándoklatunkon ennél az örömnél meg is maradunk, nem gyűjtünk ismereteket, inkább megéljük azt, ami van. A kialakított egyenletes napi ritmus és a környezet változásának dinamikája önmagában érdemes a figyelemre, más módon nem megtapasztalható élmény.