Miután Rafael búcsúzóul barátságosan a térdére paskolt és otthagyta egyedül a társalkodóban, Noénak már nem kellette palástolnia meglepődését. Ugyanis a kérés szokatlan volt. Már százévek is elmúltak, nem-nem, inkább ezerévek, hogy arra kérték: kísérjen zarándokokat. Így nem igazán értette a felkérést. Mert megszokta, és már nem is bántotta, hogy igazából ritkán emlegették az emberek. (Ahogy […]
A bot ott feküdt az erdőben, a bokrok alatt. Kicsit betakarva levelekkel, kicsit körbenőve fűvel, egy-két szárazabb ágacska is takarta, de azért az alakja ki-kibukkant ebből a takarásból. Igazából nem emlékezett rá, mióta feküdt itt. Abban az időben esett az eső, dörgött az ég, villámot szórtak a felhők és a szél volt az úr az […]
Vártalak, de féltelek, ó, út. Vártalak, itt minden összefut. Vártalak, szavak vezető ereje. Vártalak a porból felrepülve. Vártalak már, új út, kérdésekkel teli, nagy erő. Merre visz vakon Vezető? S hol van most a kút? Hatoss Fanni
